Karantéboly

Unaloműző.

Karantén első hét. Mindenki boldog. Majdnem mindenki. A vírus messze elkerül minket. Megjegyzem a lányaimat ismerve ez teljesen normális védekezési mechanizmus részéről. A nejem végre kipihente magát. Olyan szinten sikerült neki, hogy újult erővel lépett a tettek mezejére. Nagy slunggal osztogatta az utasításokat. Sikálás, tereprendezés. Ványdt térdem nem lehetett kifogás. Vissza sírtam gecvarek őrmesterem kiképzési szemétségeit.
A felhalmozást természetesen jelesre abszolváltuk. Liszt, élesztő egy kisebb kenyérgyár igényeit is kielégítené. Hiába na. Három éhes száj. A rozsda nem falja úgy a vasat ahogy a lányaim pusztítanak. Évente egy középkategóriás autó tűnik el a szájukban. Az iskolanélküliséget nagyon jól viselik. Még. Én kevésbé. Elég nehézkes macsó könyvet írni ha a Bogyó és Babóca tolja háttérben. Márpedig nulla huszonnégyben tolja. Szerintem Pogány Judit hangját a családján kívül, ivarérett férfi nem tudja elviselni. Jobb mint egy kasztráció.
Nézem a híreket. Mindenki meg fog halni. Aki nem az zombi lesz. Vagy nem. Gyorsan megnéztem századszor a Z világháborút. Minden esetre vettem egy íjjat nyilakkal. Ha más nem lesz majd ölöm a zombikat és vadászom. Nincs világvége, sem világbéke hangulatom. Olyan, faszagyerek vagyok aki mindenre felkészült hangulatom van. A barátaim kezdenek kiakadni. Szabadszellem mind. Nem bírják a bezártságot. Néha lemegyek a szuterénba és mint jó gazda a birtokán, végignézek a wc papír hegyeken és a felhalmozott készleteken. A kis liszt csomagok miatt az alagsor olyan mint Pablo Escobar háza a fénykora idején. Vízilovunk ugyan nincs, de egy kóbor macska minket választott családjának. Nem örültem, mert az egész környék ezt a macskát körözte kukaborogatás miatt. A család szavazott. Pontosabban leszavazott, amikor kiadtam az útját. Viszont mióta etetjük, nem kukázik. Rajtam kívül mindenki boldog. Főleg a kopott hajléktalan macska.

Második hét.
Legnagyobb meglepetésemre még mindig nem vagyunk fertőzöttek. Csak van esze ennek a nyavajának. Vagy már gazdatestnek sem vagyok jó. A paraziták is elkerülnek. Nem csodálom, mert egy dugulás miatt állig merültem a mocsokba. Napok múlva is éreztem magamon azt a szagot. Magad uram, ha semmi sincsen. Hiába hívnál szakembert mert július előtt csak a szkafanderes faszik jönnek ha véreset köhögsz.

Harmadik hét.

A kölkök egyre nehezebben tűrik a bezártságot. Olyan dolgokat produkálnak ami nem megszokott tőlük. Nina például megszeretett. Magam sem értem az okát, de többször is apának szólított és mellettem akart enni, így az anyját kitúrta a helyéröl. Érthetetlen. Kírát naponta háromszor látom. Akkor is mindig rág. Enni jön csak ki a szobájából. Néha hiányzik. Na mindegy. Tináger.
Adri hihetetlen leleményességről tesz nap mint nap tanúbizonyságot. Ha mást nem talál akkor felvereti a teraszt és újraburkoltatja. Ok. Kivette a részét, mert se lehajolni sem guggolni nem tudok. Térdelni szintén nem. Ennek mondjuk vannak előnyei.

Negyedik hét.
Még élünk. A szervezetem unaloműzés gyanánt a vírus összes tünetét elkezdte produkálni pszichés alapon. Jó véreset nem köhögtem. Ami feltűnt, hogy csak akkor vannak tüneteim, ha az asszony véletlenül nem ad feladatot. Nem vagyok hipochonder de érzem néha közel a vég.
Gyorsan elkezdtem sínretenni a második könyvem, legyen mi megmarad utánnam az utókornak. Mondtam is az asszonynak, ha már nem leszek, jöhet számára a cölibátus, mert ha gyorsan bepasizik mint Vajna Timi eskü visszajárok kísérteni. Az én szellemem nem költözik be egy fiatal bikába sem. Ezt garantálom.
Írnék, de nem megy. Sokan vagyunk. Rá se rántok. Az sem az igazi ilyen tömegben.
Ja, ha már tömeg. Eladtam a kocsit. Kinőttük. Kellett nekem állandóan hancúrozni.
Szóval itt tartunk és nem látjuk a végét.

Ui: Kínát jelenleg hivatalosan nem szeretem. Semmi rasszizmus, de aki kib@szik velem annak nem tudok mosolyogni. Ha hirtelen, miután minden védőezközt eladtak a világnak bejelentik, hogy van eladó gyógyszerük, felköpök és alá állok.