Könyvrendelés: book-bihary.eu

Az utolsó héten határzárat adtunk valahol Beremend, és ki tudja, melyik tehénszaros kis falu környékén, amikor átestünk a tűzkeresztségen.  Nappal csodaszép volt a környék, bár néhány kiégett kombájn beleszart az idillbe. Arafaték szerint odaátról szedték le őket RPG-vel. Bár elmondásuk szerint korrektek voltak, mert megvárták, hogy a paraszt kiugorjon előbb belőle. Aznap egy gáton cammogtunk éjjel az egyik L60-as terep IFA platóján ülve. A kocsi el volt sötétítve. A lámpáin a normál fényszórók helyett csak egy-egy kék színű, vízszintes csík világította meg az utat. Valahol az Isten háta mögött jobbra, a tököm sem tudja hol járhattunk. A ponyván amúgy sem lehet átlátni. Egyszer csak hangos kopogást hallottunk, mintha valaki verné a kocsiszekrényt. Baszott nagy fékezés. Többen egymásra estek. Üvölt a parancsnok: Gépkocsiról, fedezékbe jobbra! Na, volt recegés azonnal. Az IFA motorterét szórták meg odaátról. Ugráltunk, mint a majmok. Hát ciki, nem ciki, rámjött a fosás rende

Részlet a nyers kéziratból. Hibákkal, gyermekbetegségekkel!  Öt perccel később, már sorban álltam a laktanya folyosóján. Leadtam a parancsomat. Mondták, hogy melyik sorba álljak. A laktanya még nyáron is hideg volt, bár a rideg talán helyénvalóbb. Tipikus ruszki laktanya mintájára épült. Alakulótér középen, körben három emeletes téglaépületek. Az épületek szűk ablaktalan folyosókat és sötét körleteket rejtettek, mellmagasságig lemosható szürke festék, felette meszelt falakkal. A hangulata egy kis költségvetésű horrorfilm díszletének pont megfelelt volna. Ha egyet láttál, láttad mind. Hosszú, sötét folyosók, nappal is megvilágítva mert a körletekből és tantermekből nem szűrődött ki elég fény. Here és tisztítószer átható, már-már szúrós szaga járt be minden helységet. A tisztaságra nem lehetett panasz. Csillogott minden, mint a Salamon töke. Látszott, hogy a régi rendszer hangulata itt a falak között megragadt. A legolcsóbb, legtartósabb burkolatok adták meg a laktanya borús

Üdvözlet!  Holnap 18:00-kor olvasható lesz itt, az első részlet, A VESZETT KUTYA című, megjelenés előtt álló könyvemből! Kérem, keresse fel FaceBook oldalamat is!   Szép estét mindenkinek! Peter Bihary

Üdv az oldalon! Péter vagyok. Negyvenhat éves, nős és van három csodaszép lányom. Németországban élek a Fekete-erdő közepén. Zsaru voltam sok-sok éven keresztül. Amikor megcsömörlöttem akkor volt egy kis világjárásom, mert a helyem azt nagyon nem találtam. Amerika, az arab világ, és sok európai ország. Amikor lenyugodott a vérem és hazaértem Budapestre, a  Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér védelmi szolgálatánál dolgoztam majd' másfél évtizedet. Éjjelente a pesti éjszakában taxiztam. Öt évvel ezelőtt a feleségemmel gondoltunk egy merészet és fogtuk a betyárbútort. Felkerekedtünk és itt találtuk meg a helyünk Forbachban. Idén, év elején kezdtem irogatni egy FaceBook csoportban, ahol az írásaim számomra nem várt sikereket arattak. Az olvasóim kérték, hogy írjak egy könyvet. Legnagyobb meglepetésemre megkeresett egy igazi, hamisítatlan, izzig-vérig írónő és a hónom alá nyúlt. Felber Brigi lett a mentorom. Iszom a szavait. Az irodalom egy olyan oldalát sikerült általa megisme

Az elmúlt időszak, kissé viseltessé tett. Úgy érzem magam, mint aki egy tápcsatornán át távozott az örökkévalóságba. A könyvet könnyebb volt megírni, mint sínretenni. Rá kellett jönnöm, hogy annyi ember tartja a markát, hogy ennyi marok a világon nincs. Sok kis apró kéz, aki mind nagyot akar szakítani. Nagyon szívesen eltartok én más családokat is, de elsősorban a sajátomra kell koncentrálnom. Sok választásom nincs, mert szeretném ha hamarosan kézbe vehetnénk, Doki, Papa és Gonzó kalandjait. Közben ismét meglátogattam kedvenc orvosom. Isten kegyelmes, hogy nem hetven évvel ezelőtt élt ez az ember. A váróban ültem, ami úgy néz ki, mint egy közepesen ellátott múzeum. Mellettem idős hölgyek.  Akár akartam akár nem, (inkább nem) belevontak a beszélgetésükbe. Gondoltam jön a szokásos kevés a nyögdíj, meg a farhát megszerzésének kalandjai a piacon tipikus tanmese. Tévedtem. Nagyot. Az egyik hölgy azt ecsetelte, hogy Gran Canaria szép ugyan de a lábai nem bírják már a nagy mele