Migránsok részlet

Migránsok. Részlet!

Nem kívánom senkinek ezt a hétvégét. Ottó nem mondott semmit, amikor elmeséltem neki a napomat, csak bazsalygott. Nehezen telt a hétvége. Egész nap masszíroztam. Még a lichtentali apartmanházban tettem ki a folyosóra a masszázságyat. Hát, jó reklám volt, ahogy azt már említettem.
A környék összes megfáradt taksinénije velem gyúratta ki a hátából a rossz nyavalyát.
Negyven perc masszázsért kértem tizenöt eurót. Volt, aki koppra fizetett, és volt, akin látszott, hogy pasi évek óta nem nyúlt a kelt tésztára emlékeztető testéhez, így ők húsz ercsit fizettek. Jattoltak szépen.
Néha elég kínos szitukat generált az élet. Marcsika, aki számomra úgy nézett ki, mint a Petőfi versében megénekelt mosónő, egyszer csak bekérdezett keményen. Éppen a háta közepét gyömöszöltem.
– Petikém, csillagom. Mi lenne, ha megfordulnék, és jól átgyúrnád a csecsem? – Na, beakadt a szufla. A kisebb sokk után, mint egy önjelölt cihomókus, próbáltam megértetni vele, hogy a masszázs jó a testnek, jó a léleknek, és nem az a húsz év előny a probléma, amivel fórja van velem szemben, de én ezt inkább kihagynám. Az emlőmasszázs nincs az árlistán, amúgy meg nős vagyok, és epekedve várom, hogy a családom végre egyesüljön.
– Az egyesülésben is benne vagyok, de ha csak megcsinálol kézzel, mán azé’ is fizetek. Nem kell nagy ujjazás meg burványkodás a rózsabarlangomban, csak éppen a kis mindzsómat kellene felpöckölgetni. Ha benne vagy, aranyom, adok egy százast, és még le is cummantalak – mondta ezt olyan átszellemült arccal, hogy egy szállodai prosti is megirigyelte volna. Hiányos fogazatú mosolya előbukkant a cserepes ajkai mögül, és még kacsintott is hozzá a lelkemadta.
RÓZSABARLANG? Hát, nem öntötte el a forróság az ágyékom.
Itt véget ért a szeánsz. A masszázst befejeztem. Marika kissé durcásan kezdett felöltözködni. Megemelgette egyenként vagy ötkilós emlőit, és csak annyit mondott:
– Ha ezekre a csecsekre te nemet tudsz mondani, akkor te bizony buzi vagy, apám. Ledobott egy ötvenest a masszázságyra, majd sértődötten távozott.
Valamilyen titokzatos oknál fogva soha többé nem volt szabad időpontom a számára. Még másfél év múlva is próbálkozott szerencsétlen. Aztán egy kétes tisztaságú és neveltetésű teherautósofőr az élettársává fogadta.
Amikor a kalandomat elmeséltem Klaunak, csak nevetett.
– Jó ideje nem voltál nővel. Miért nem csináltad meg a nyanyát? A nyelved zseniális, életem. Le sem tudtad volna többé vakarni magadról.
Na, ebbe belegondoltam. Hiba volt. Marika combközéptől alhasig érő göndör, enyhén őszbe hajló, burjánzó fanszőrzete villant be, ahogy kibuggyan a nagyibugyiból. Olyan volt, mintha Kóbor, az Omega énekese felerőszakolna a fejére egy úszósapkát, és körben kilátszanának lázadó tincsei. Na, majdnem ki is dobtam a taccsot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A veszett kutya!

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!