2019.04.26.
Nem tudom melyik kép a kínosabb. A régi vagy az új?
Hello Péntek!
Üdv mindenkinek!
A mai bejelentkezéshez csatolt kép közlésén vívódtam rendesen.
Elsősorban nincs nyolcadika.
Másodsorban nem vagyok magamutogató típus.
Az első csúnya berúgásomig is csak lekapcsolt lámpájú sötét hálószobákban tevékenykedtem aktívan, mert gyeremekkorom meghatározó traumája volt amint a szüleimtől kezdve mindenki azzal csesztetett, hogy de szép “stramm” gyerek milyen jó erős csontú mit eszik? Mamutot? Inkább ruháznám mint etetném!”és ezáltal kialakult bennem némi önsajnálat önutálattal fűszerezve. Szerettem a sötétet!
Tehát némiképp kritikusan álltam a testemhez és ez nem változott azóta sem.
Igaz az idő előrehaladtával nem magam utálom hanem azt aki beszól! Magammal megbékéltem a bugrisokkal nem.
Én magam annyi változást vélek felfedezni, hogy a sötét színt sikerült lefogynom a pofaszőrzetemből. Oda az olaszos arcbundám.
Gondolom van a csoportban sorstárs aki szintén sokkot kapott a saját tükörképétől, meg a sok nyomorultlelkűtől aki ezt szóvá is tette.
Szóval az első képen a felnőttkori “versenysúlyom” látható kendőzetlen valójában.
A másodikon a nagylányom trikójában feszítek (ez simul a jelenlegi formámra) a latexgatya hetero mivoltomat meghazudtolva a sajátom, mert ebben NEM szoktam bringatúrázni!
Szóval a mi kitalálónk, testszobrászunk, mentorunk jól megfogalmazta amikor azt mondta a fogyás 50% kaja 30% mozgás 20% bogyókporok.
A heti traumát azt gondoltam megúszom, de tegnap az oldalbordámmal volt némi pengeváltás! Elkönyvelte, hogy már nem szeretem.
Félretettem magamnak némi magvakat, hogy a nassolás illúzióját néha át tudjam élni. A csajok itthon tolják a gumicukorchips kombót, amit én maximum könnyezve vágyakozva szemlélek.
Szóval arra lettem figyelmes, hogy életem értelme a magjaimat ropogtatja.
Erre kifakadtam kissé elitélendő stílusban mert elborította a fekália az elmém.
Summázható a végeredmény. A magokat senki sem ette meg, a drágám szerint megkopott a fénye a kapcsolatunknak, mert régen bármit megadtam volna neki akár a fél vesémet is. Aztán leesett neki, hogy egy vesével is lehet élni így végre a helyére kerültek a dolgok és megállapította, hogy soha sem szerettem.
Én sem maradtam adósa!
Tudtára adtam, hogy a fiatalságom a szűzességem rá áldoztam, hogy rájöttem, hogy csak a testem kellett neki, valamint minden orgazmust csak színleltem.
Ezen igazán jót nyerítettünk, majd amikor mindenki lehiggadt átbeszéltük a dolgot és hála az égnek nem az Intenset miatt fut zátonyra a házasságunk.
A hét egyébb vonatkozásban parádésan zajlott. Annyi jó hírt kaptunk, hogy lassan kezdem azt hinni valami igen nagy jót cselekedhettem előzö életemben. Bár a mostaniból kiindulva erre igen kevés esélyt látok.
Szombaton visszatérek a munka utálatos világába, és sajnosszerencsére visszatér a napirendem a normális kerékvágásba.
Kívánom mindenkinek, hogy legyen olyan jó hete mint amilyen eddig nekem volt!
Üdv jövő pénteken!
P.
Hello Péntek!
Üdv mindenkinek!
A mai bejelentkezéshez csatolt kép közlésén vívódtam rendesen.
Elsősorban nincs nyolcadika.
Másodsorban nem vagyok magamutogató típus.
Az első csúnya berúgásomig is csak lekapcsolt lámpájú sötét hálószobákban tevékenykedtem aktívan, mert gyeremekkorom meghatározó traumája volt amint a szüleimtől kezdve mindenki azzal csesztetett, hogy de szép “stramm” gyerek milyen jó erős csontú mit eszik? Mamutot? Inkább ruháznám mint etetném!”és ezáltal kialakult bennem némi önsajnálat önutálattal fűszerezve. Szerettem a sötétet!
Tehát némiképp kritikusan álltam a testemhez és ez nem változott azóta sem.
Igaz az idő előrehaladtával nem magam utálom hanem azt aki beszól! Magammal megbékéltem a bugrisokkal nem.
Én magam annyi változást vélek felfedezni, hogy a sötét színt sikerült lefogynom a pofaszőrzetemből. Oda az olaszos arcbundám.
Gondolom van a csoportban sorstárs aki szintén sokkot kapott a saját tükörképétől, meg a sok nyomorultlelkűtől aki ezt szóvá is tette.
Szóval az első képen a felnőttkori “versenysúlyom” látható kendőzetlen valójában.
A másodikon a nagylányom trikójában feszítek (ez simul a jelenlegi formámra) a latexgatya hetero mivoltomat meghazudtolva a sajátom, mert ebben NEM szoktam bringatúrázni!
Szóval a mi kitalálónk, testszobrászunk, mentorunk jól megfogalmazta amikor azt mondta a fogyás 50% kaja 30% mozgás 20% bogyókporok.
A heti traumát azt gondoltam megúszom, de tegnap az oldalbordámmal volt némi pengeváltás! Elkönyvelte, hogy már nem szeretem.
Félretettem magamnak némi magvakat, hogy a nassolás illúzióját néha át tudjam élni. A csajok itthon tolják a gumicukorchips kombót, amit én maximum könnyezve vágyakozva szemlélek.
Szóval arra lettem figyelmes, hogy életem értelme a magjaimat ropogtatja.
Erre kifakadtam kissé elitélendő stílusban mert elborította a fekália az elmém.
Summázható a végeredmény. A magokat senki sem ette meg, a drágám szerint megkopott a fénye a kapcsolatunknak, mert régen bármit megadtam volna neki akár a fél vesémet is. Aztán leesett neki, hogy egy vesével is lehet élni így végre a helyére kerültek a dolgok és megállapította, hogy soha sem szerettem.
Én sem maradtam adósa!
Tudtára adtam, hogy a fiatalságom a szűzességem rá áldoztam, hogy rájöttem, hogy csak a testem kellett neki, valamint minden orgazmust csak színleltem.
Ezen igazán jót nyerítettünk, majd amikor mindenki lehiggadt átbeszéltük a dolgot és hála az égnek nem az Intenset miatt fut zátonyra a házasságunk.
A hét egyébb vonatkozásban parádésan zajlott. Annyi jó hírt kaptunk, hogy lassan kezdem azt hinni valami igen nagy jót cselekedhettem előzö életemben. Bár a mostaniból kiindulva erre igen kevés esélyt látok.
Szombaton visszatérek a munka utálatos világába, és sajnosszerencsére visszatér a napirendem a normális kerékvágásba.
Kívánom mindenkinek, hogy legyen olyan jó hete mint amilyen eddig nekem volt!
Üdv jövő pénteken!
P.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése