2019.06.28.
Hello Péntek!
Bakker már megint Csütörtök!
Köszönöm I******t!
A képen: Röntgenfelvételen az El Nino hatása a szervezetemre, illetve egy sorstársam a parton.
A hetemről annyit, hogy meleg volt. Nem kicsit nagyon. Azt hittem ez a Fekete erdő nem a Serengeti. Tartottam tőle, hogy valami egzotikus fenevad betámad. Mondjuk Naomi a fekete párduc.
Ilyenkor egy férfiember mi mást tehet. Hagyja magát, előbb szabadul. Mondtam volna az asszonynak: eskü sírtam, de hagytam.
Ma strandon voltam a csajokkal. Az első sokk után, nekivetkőztem. A sokkot pár izmos, deltás kis macsó csikó miatt kaptam. Szóltam is nekik, hogy gyorsan kapjanak magukra vagy harminc kilót, meg tíz évet, mert szétcsapok köztük. Közben rájöttem, hogy rossz társaságban keresem a hasonlítási alapot. Ezek a kis madarak 2000-ben születhettek. Botrány. Ránéztem a korombeli felhozatalra és láss csodát. Hirtelen a középmezőnybe küzdöttem fel magam. Erős középmezőny. Igaz ha meg akarom törni a százat, akkor amputáltatnom kell valamelyik lábam, vagy kivetetnem a májam. Nesze neked “pálinka szerelmem légy’ az enyém. “
A helyi 45+ korosztály férfiemlők között őszülő mellkasbozontja alatt brutális hasak voltak. Akkora köldökök, mint egy vájling vagy lavór. A tetováltakra szerintem vödörrel hordták a tintát. Ezt látva, kissé felvidulva egy klasszikus old school fejest bemutatva csobbantam felhevült testemmel a hűs habokba. A pánik csak akkor ült ki az arcomra, amikor felbukkantam a felszínre mint egy felajzott rozmárbika párzási időszak közepén. Szétfújtam egy kisebb párafelhőt és boldogan néztem körbe, hogy sikerült-e lenyűgöznöm sárló életem értelmét az attrakciómmal. Az arcokon döbbenet. Sokan voltak körülöttem. Sajnos. A tavalyi pálmafás úszógatyám, tőlem vagy tíz méterre tempózott ezerrel. Gondolom örült a szabadságnak. Tudjátok meleg volt. Gatyarohasztóan heredunsztoló hőség.
Szóval ott nézem a döbbent arcokat, a gatya menekül, a tél folyamán hófehérre meszelt alfelem meg mint a félszemű török kacsingat a nagyérdemű nézőközönségre.
Nesze neked Intenset. Ilyen kellemetlen helyzetbe hozott az a mínusz tizenpár kiló. Erre nem annyira készítettek fel nagyjaink.
Próbáltam némi műúszás technikával oldani a feszkót, de csak olaj volt a tűzre. Már nem csak a seggem vakuzta ki a szemüket, hanem a zsákos Frodó is a felszínre került. Jó. Tudom. Esetemben maximum zacskós Frodóról beszélhetünk. Hogy Ferit idézzem, “ a kígyók, kígyóztak.”
Pár izmos tempó után elértem a gatyám végre. Az, hogy felvettem, nem fedi a valóságot. Bele kellett magam valahogy csúsztatni a kifordult, amorf vizes gatyámba a víz alatt. Kínlódás volt ez feleim. Kínlódás. Egy viziló haláltusája ehhez képest a hattyúk tava balettelőadás. Saját képet nem tudok és nem akarok csatolni, mert a FB jóizlés megőrzése miatt megfogalmazott alapelveit súlyosan sértette volna. Amikor végre kikászálódtam a medencéből, boldog mosolygós arcokat láttam. Vagy egyszerűen csak rajtam nyerített a sok bunkó. Ok. Nem kaptam ajánlatokat éppen nagykorú szűzektól, de az asszony megnyugtatott, hogy csak hozom a formám és Ő ettől még szeret.
Egy fa alatt töltöttem a nap további részét a strand egy távoli zugában.
Sajnos a távozás során a teljes fürdőn át kellett vonulni. Volt aki régi ismerősként integetett, de az alja népség csak ujjal mutogatott.
Ennyit erről. Most megyek veszek idei divat szerinti méretpontos pálmafás fürdőgatyát.
Az önbecsülésem még romokban, de mint főnixmadár várja a feltámadást!
Jó látni viszont, hogy csoporttársnőink Romeo segítségével olyan szintre testnevelődték ki magukat, hogy bámulat. Pont ma írtam egy kedves és bomba sorstársnőnek, hogy a gondolataimat kéretlen kelletlen cenzúráznom kellett miatta.
Mindenkinek kívánok az enyémnél több sikert a vizek partján!
Üdv a jövő héten pénteken, ha csak el nem cseszem megint, mert akkor csütörtökön vagy szombaton.
P.
Bakker már megint Csütörtök!
Köszönöm I******t!
A képen: Röntgenfelvételen az El Nino hatása a szervezetemre, illetve egy sorstársam a parton.
A hetemről annyit, hogy meleg volt. Nem kicsit nagyon. Azt hittem ez a Fekete erdő nem a Serengeti. Tartottam tőle, hogy valami egzotikus fenevad betámad. Mondjuk Naomi a fekete párduc.
Ilyenkor egy férfiember mi mást tehet. Hagyja magát, előbb szabadul. Mondtam volna az asszonynak: eskü sírtam, de hagytam.
Ma strandon voltam a csajokkal. Az első sokk után, nekivetkőztem. A sokkot pár izmos, deltás kis macsó csikó miatt kaptam. Szóltam is nekik, hogy gyorsan kapjanak magukra vagy harminc kilót, meg tíz évet, mert szétcsapok köztük. Közben rájöttem, hogy rossz társaságban keresem a hasonlítási alapot. Ezek a kis madarak 2000-ben születhettek. Botrány. Ránéztem a korombeli felhozatalra és láss csodát. Hirtelen a középmezőnybe küzdöttem fel magam. Erős középmezőny. Igaz ha meg akarom törni a százat, akkor amputáltatnom kell valamelyik lábam, vagy kivetetnem a májam. Nesze neked “pálinka szerelmem légy’ az enyém. “
A helyi 45+ korosztály férfiemlők között őszülő mellkasbozontja alatt brutális hasak voltak. Akkora köldökök, mint egy vájling vagy lavór. A tetováltakra szerintem vödörrel hordták a tintát. Ezt látva, kissé felvidulva egy klasszikus old school fejest bemutatva csobbantam felhevült testemmel a hűs habokba. A pánik csak akkor ült ki az arcomra, amikor felbukkantam a felszínre mint egy felajzott rozmárbika párzási időszak közepén. Szétfújtam egy kisebb párafelhőt és boldogan néztem körbe, hogy sikerült-e lenyűgöznöm sárló életem értelmét az attrakciómmal. Az arcokon döbbenet. Sokan voltak körülöttem. Sajnos. A tavalyi pálmafás úszógatyám, tőlem vagy tíz méterre tempózott ezerrel. Gondolom örült a szabadságnak. Tudjátok meleg volt. Gatyarohasztóan heredunsztoló hőség.
Szóval ott nézem a döbbent arcokat, a gatya menekül, a tél folyamán hófehérre meszelt alfelem meg mint a félszemű török kacsingat a nagyérdemű nézőközönségre.
Nesze neked Intenset. Ilyen kellemetlen helyzetbe hozott az a mínusz tizenpár kiló. Erre nem annyira készítettek fel nagyjaink.
Próbáltam némi műúszás technikával oldani a feszkót, de csak olaj volt a tűzre. Már nem csak a seggem vakuzta ki a szemüket, hanem a zsákos Frodó is a felszínre került. Jó. Tudom. Esetemben maximum zacskós Frodóról beszélhetünk. Hogy Ferit idézzem, “ a kígyók, kígyóztak.”
Pár izmos tempó után elértem a gatyám végre. Az, hogy felvettem, nem fedi a valóságot. Bele kellett magam valahogy csúsztatni a kifordult, amorf vizes gatyámba a víz alatt. Kínlódás volt ez feleim. Kínlódás. Egy viziló haláltusája ehhez képest a hattyúk tava balettelőadás. Saját képet nem tudok és nem akarok csatolni, mert a FB jóizlés megőrzése miatt megfogalmazott alapelveit súlyosan sértette volna. Amikor végre kikászálódtam a medencéből, boldog mosolygós arcokat láttam. Vagy egyszerűen csak rajtam nyerített a sok bunkó. Ok. Nem kaptam ajánlatokat éppen nagykorú szűzektól, de az asszony megnyugtatott, hogy csak hozom a formám és Ő ettől még szeret.
Egy fa alatt töltöttem a nap további részét a strand egy távoli zugában.
Sajnos a távozás során a teljes fürdőn át kellett vonulni. Volt aki régi ismerősként integetett, de az alja népség csak ujjal mutogatott.
Ennyit erről. Most megyek veszek idei divat szerinti méretpontos pálmafás fürdőgatyát.
Az önbecsülésem még romokban, de mint főnixmadár várja a feltámadást!
Jó látni viszont, hogy csoporttársnőink Romeo segítségével olyan szintre testnevelődték ki magukat, hogy bámulat. Pont ma írtam egy kedves és bomba sorstársnőnek, hogy a gondolataimat kéretlen kelletlen cenzúráznom kellett miatta.
Mindenkinek kívánok az enyémnél több sikert a vizek partján!
Üdv a jövő héten pénteken, ha csak el nem cseszem megint, mert akkor csütörtökön vagy szombaton.
P.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése