2019.07.17.
Hello Kedd!
Mivel fővesztéssel lettem az volt megfenyegetve bőlétszámú csoportosulásunk fehérszemélyei által, elgondolám, hogy idekanyarítok pár sort kendtnek mer’ nem venném a lelkemre, ha bármiféle hiányban szenyvednék meg azt naccságtok, hogy mögvala némulva az Bihary a kobzos.
A némaságom többrétű. Egyszersmind magatok okoljátok feleim kik erőnek erejével ugyan nem, de szépszerivel rájavezettetek egy ösvényre! Akarta a rosseb az elejin, de aztán a bogár a fülemben... had ne köljjön ezt kegyelmeteknek mögmagyaráznyi. A hónyomalájja nyúlt az őramgyalom. Mögáldott, és ütött vágott a szájával ha letértem az útrúl. Most kigyelmetek nénénamasszon jól kihegyezzék a füliket! A jóisten segedelmével a maguk indittatásával és Bridget Felber terelgetésivel azaz pásztorlata alatt, elkezdtem egy regényt. Vetem a sorokat bötürű bötüre.
Közben meg sanyargatom a testem. Igaz a pokoli derékfájásom kínoz napestig, hogy a rosseb enné meg.
Az evést mög haggyuk is el. Eszem a mindenféle nyúlnakvalót. Se kóbász se szalonna! Láttak-e mán ilyet? A testem kapálódzik is ellene a becsületére váljék.
Tornáznom nem kell, mer férfiasodok anélkül is. Kicsinosítjuk a portát ami nem gyerekmunka. Afelől jót állok. Verjük a vályogot, mer’ kétvasárnap múlva úrnapjára az összes vászoncseléddel bé kell költözni az új portára.
A porokat is béveszem a szervezetbe mer’ igeny csak terhelem a kezemlábam.
Mondtam is az asszonnak minap. Aki kitaláta a munkát a hajjon mög, meg legyen más baja is. Má’ nem is említem, hogy egy pin@nyalatnyira félrenézett a jóisten én meg azonnyomban szögbelíptem, meg összekaszaboltam a fejem egy üvegajtóval. Tiszta vír lett a pöndölöm! Hiába no. Nem nekem való jez a mindenféle kétkezi munka! Beleköptem jól a tenyerembe, ettű többen köztük én is csudára rosszul lettünk. Mondá is a mesterembör. Csak nyállal te hülye, hogy ne csússzon a nyele. Hát én eztet meg pont fordítva tudtam. Úgy jó ha csúszik az a nyél. Na mindegy me’ ellátott a doktor. A piócásembert errefelé a labancoktó nyugatra senki se’ ösmeri.
Figyelemám magukat e!!!
Látom ám!!!
Pőrén mutatkoznak, a folyóparton csábitgassák a legínyeket! Mindent látok.
Mingyámá a csunyák is kibújnak a pebdelbő!
De bánnya rosseb ha maguk így mögformásodtak ettű a sok ugraburátú. Mondom is az asszonak a minap. Teee! Kinek a gatyáját adod rám a tisztába! Ez a gatya leesik! Kötöm én a gatyamadzagot de csak kivan a rottyantó. Ha az L-es gatya is csúszik neki a bokámnak azt rajtam sincs a szapora. Madzag meg mén majd a levesbe! Me’ jön nemsoká az anyósom!!!
Egy a kutyafitty asszonyok. Ne ríjanak mer mögvágva is de élek. Istennek hála.
Nem mentem világgá, csak sok a dolog itt a sváboknál!
Isten megággya magukat vagy nyóc tíz apró gyerökkel!
Jövök én vissza ha kő ha nem, csak győzzék kivárni naccságtok!!!
Aztán testnevelőggyék ki magukot mer még tart a nyár! Csak most vót aratás!
Olvasztó Imre emlékére!
Mivel fővesztéssel lettem az volt megfenyegetve bőlétszámú csoportosulásunk fehérszemélyei által, elgondolám, hogy idekanyarítok pár sort kendtnek mer’ nem venném a lelkemre, ha bármiféle hiányban szenyvednék meg azt naccságtok, hogy mögvala némulva az Bihary a kobzos.
A némaságom többrétű. Egyszersmind magatok okoljátok feleim kik erőnek erejével ugyan nem, de szépszerivel rájavezettetek egy ösvényre! Akarta a rosseb az elejin, de aztán a bogár a fülemben... had ne köljjön ezt kegyelmeteknek mögmagyaráznyi. A hónyomalájja nyúlt az őramgyalom. Mögáldott, és ütött vágott a szájával ha letértem az útrúl. Most kigyelmetek nénénamasszon jól kihegyezzék a füliket! A jóisten segedelmével a maguk indittatásával és Bridget Felber terelgetésivel azaz pásztorlata alatt, elkezdtem egy regényt. Vetem a sorokat bötürű bötüre.
Közben meg sanyargatom a testem. Igaz a pokoli derékfájásom kínoz napestig, hogy a rosseb enné meg.
Az evést mög haggyuk is el. Eszem a mindenféle nyúlnakvalót. Se kóbász se szalonna! Láttak-e mán ilyet? A testem kapálódzik is ellene a becsületére váljék.
Tornáznom nem kell, mer férfiasodok anélkül is. Kicsinosítjuk a portát ami nem gyerekmunka. Afelől jót állok. Verjük a vályogot, mer’ kétvasárnap múlva úrnapjára az összes vászoncseléddel bé kell költözni az új portára.
A porokat is béveszem a szervezetbe mer’ igeny csak terhelem a kezemlábam.
Mondtam is az asszonnak minap. Aki kitaláta a munkát a hajjon mög, meg legyen más baja is. Má’ nem is említem, hogy egy pin@nyalatnyira félrenézett a jóisten én meg azonnyomban szögbelíptem, meg összekaszaboltam a fejem egy üvegajtóval. Tiszta vír lett a pöndölöm! Hiába no. Nem nekem való jez a mindenféle kétkezi munka! Beleköptem jól a tenyerembe, ettű többen köztük én is csudára rosszul lettünk. Mondá is a mesterembör. Csak nyállal te hülye, hogy ne csússzon a nyele. Hát én eztet meg pont fordítva tudtam. Úgy jó ha csúszik az a nyél. Na mindegy me’ ellátott a doktor. A piócásembert errefelé a labancoktó nyugatra senki se’ ösmeri.
Figyelemám magukat e!!!
Látom ám!!!
Pőrén mutatkoznak, a folyóparton csábitgassák a legínyeket! Mindent látok.
Mingyámá a csunyák is kibújnak a pebdelbő!
De bánnya rosseb ha maguk így mögformásodtak ettű a sok ugraburátú. Mondom is az asszonak a minap. Teee! Kinek a gatyáját adod rám a tisztába! Ez a gatya leesik! Kötöm én a gatyamadzagot de csak kivan a rottyantó. Ha az L-es gatya is csúszik neki a bokámnak azt rajtam sincs a szapora. Madzag meg mén majd a levesbe! Me’ jön nemsoká az anyósom!!!
Egy a kutyafitty asszonyok. Ne ríjanak mer mögvágva is de élek. Istennek hála.
Nem mentem világgá, csak sok a dolog itt a sváboknál!
Isten megággya magukat vagy nyóc tíz apró gyerökkel!
Jövök én vissza ha kő ha nem, csak győzzék kivárni naccságtok!!!
Aztán testnevelőggyék ki magukot mer még tart a nyár! Csak most vót aratás!
Olvasztó Imre emlékére!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése