2019.09.27.

A házi fotósom kimenőt kapott!!! Bocsi!

Hello Péntek! 

Köszönöm a sok visszajelzést ami a múltheti poszt után született. Brutál volt látni ahogy roham léptekben merül a Kínában készült de csiszta amerikai rohadtdrága, de megérdemlem és el sem hiszem mekkora szükségem van rá telefonom akkumulátora a sok értesítés miatt! Gilisztás ez a rágott gyümölcs én mondom. Nem Intensetre tervezték. 

A heti penzumot teljesítettem. Hörögve, izzadva, dobálva, tornáztattam megfáradt bálna testem annak érdekében, hogy a diszkont repülőn ne kelljen két jegyet vennem. Seggfelenként egyet. Ja, bő két hét múlva repülök! Bele a napfénybe! Dolgozni. 

Már nem lesz a reptéren “túlsúlyos” feliratú piros szalag a homlokomra ragasztva. Buktátok a plusz pénzt Ír rablók!!! 

Rá kellett döbbennem, hogy a pont száz alatti súlyhatárról gyorsan el kell menekülnöm, mert egy kis beszorult puki súlya is visszaránt a depresszióba. Ilyenkor meg jön a szokásos zabálnék valami bűnöset! 

Volt a kezdeti időszakban amikor a csokoládé és az ő.... izé.. a barackosmézesköcsögöcske pont egy szinten mozogtak. Hála Nesztoréknak, mióta ismét látom a kis helyest ha lenézek,  a csoki a nyomába sem érhet a másik szerelmemnek. 

A köldököm a hájapálynak köszönhetően vállalható méretűre zsugorodott. Hol van az már amikor Nina lányom Barbiemedencének akarta használni. Ja. Erre van esze. Azt vágta a fejemhez, hogy Barbie és Ken pont el tudna Jakuzzizni benne. A gebe kis rohadék babák. Sehol egy stabil erőscsontú plasztikhős. Én meg járhatok dilidokihoz. Na mindegy. 

A sárgarépa még mindig nem a barátom. Válogatott itteni étrenddel etet az asszony. A marha a kedvenc még mindig. Egy a baj vele. A családom nőtagjai igazi Predátorok! Kitépik a gerincem és lefüstölik trófeának. Ahogy megérzik a hús illatát, mint egy falka vad velociraptor úgy rohannak ki a konyhába és a la’ medium zabálják fel előlem a félkész még véres sztéket! 

A felülésekkel még bajban vagyok. A hamvaiból feltámadt hasizmom ki akar robbanni a helyéről annyira szerete fejlődni. Még él benne amikor fiatalok voltunk, magasak, kemények és dús hosszú hajunk volt. ( én ilyenre nem nagyon emlékszem) A hátam ami gyógyul de még nem százas, viszont mindig szembesít a valósággal. Ritkuló hajad inkább nyírd kopaszra és csínján azzal a testnevelődéssel, mert még megárt. Szóval figyelve a testem kommunikációjára keresem az arany középutat. 

Mindeközben, mivel a kedvesem keresi a betevőt, én vezetem a háztartást. Jogsi nélkül. Rohadtul veszélyes üzem ez én mondom. Megbarátkoztam a mosó, szárító és egyéb hasznos de félelmetes gépszörnyekkel. Lassan készségszinten főzök egészséges kajákat (is). A porszívótól sem kapok már sikítófrászt. Még egy pár hét betegállomány és csatlakozok valami háziasszony csoporthoz is a neten. Elkezdek mensizni és fájni fog a fejem ha a drágám illatosan (mindig az) bújik mellém az ágyba huncut mosollyal a szája sarkában. Na neeem. Erre semmi esély. Mondok én egy aforizmát. Ha meglátom a farizmát, elmormolok egy gyors imát, és a kis helyes teszi is a dolgát! Az edzéseknek és a kajának  köszönhetően a változás ha nem is feltűnő, (de az) viszont biztos. Most is egy raklap pénzem bánta. A teljes őszi ruhatáram le kellett cserélni. A tavalyi mind, mint tehénen a kertészgatya. Kész anyagi csőd! Pulcsik, farmergatyák, kabátok! Gyűlölök vásárolni! Köszi Nesztor! Majd küldök némi számlát! Nem fog fájni! Akciós a levegő is amit szívok. 

Most kaptok egy hét pihenőt. Belőlem pont elég ennyi egy hétre! 

Viszlát a jövő pénteken! Égjen a zsír!!!