18+ Csak felnőtteknek! Készülőben a második könyvem. Címe: MIGRÁNSOK

KÉSZÜLŐBEN…

MIGRÁNSOK

Az este csendes volt, és valami bogarak ciripeltek az udvaron. Én az ajtónak háttal
hajtogattam a ruhákat, amikor egy rántást éreztem. Valaki a hajamnál fogva
hátrarántott és befogta a számat. Sikítani sem volt időm. Két katonát láttam magam
előtt. Líbiai sivatagi terepruhában voltak. Arabul szóltak hozzám.
– Ne sikíts, vagy meghalsz.
– Hol a pénz? – kérdezte a másik.
– Nincs pénzünk. Hazudtam. Minden pénzünk elfogyott.
– Hazudsz, ribanc! – mondta a nagyobbik, és ököllel az arcomba ütött. Azonnal
elborította az arcomat a vér. – Így is jó! Majd akkor máshogy kérdezem – mondta,
miközben a másik leszorított az asztalra.
Azonnal eszembe jutott Mogadishu. Ugyanígy szorítottak le az asztalhoz, amikor
szétkaszaboltak. Majd eszem vesztettem a rémülettől. A nagyobbik kigombolta a
nadrágját, lehúzta a sliccét, és elővette húsos farkát.
– Majd elmondod, ha ronggyá baszlak, te ribanc – mondta, és letépte a ruhám.
Abaja volt rajtam, nem farmer. Nem volt nehéz dolga. Amikor a bugyim is letépte, a
tenyerébe köpött, és felkente a nyálát a lábam közé.
– Micsoda egy nyomorult pina ez? – röhögött a nagydarab. – Ki a fasz intézett el így,
ribanc? A saját anyád? – Hirtelen nem tudtam mi fáj jobban. A szavai, vagy amit
velem akar csinálni.
A kisebbik, aki lefogott, közben jó nagyokat röhögött, és bíztatta a másikat. Éreztem,
hogy ami most következik, az elkerülhetetlen. Esélyem sem volt szembeszállni két
harcedzett katonával. Megfeszítettem magam, és erőltettem a szemem, hogy még
véletlenül se csukjam be. A katona megint a kezébe köpött, és a farkára kente.
– Most rongyosra baszlak, és utána elmondod, hogy hol a pénz.
– Engem kihagynál? – vihogott a kisebbik.
Ebben a pillanatban egy dörrenést hallottam, és a lábam között álló nagydarab fickó,
aki éppen a farkát próbálta benyomni a hüvelyembe, szétrobbant fejjel esett össze. A
feje, mint egy érett dinnye robbant fel, és a két szeme kétfelé lógott ki a maradék
arcából esés közben. Húsos száján az agyveleje tódult ki. Ilyet elképzelni sem
tudtam eddig. A kisebbik felkiáltott, de nem értettem, hogy mit mond. Két lövést
kapott a hasába. Nem volt már, aki lefogjon. Felültem. Rashid állt az ajtóban, a
kezében pisztoly. Odalépett a nagyobbikhoz, majd kétszer mellbe lőtte. A kisebbik
még hörgött.
– Omartól kaptátok a tippet? – kérdezte Rashid. A katona bólintott.
– Pénz kellett volna, mi?

– Meg a nő – hörögte.
Rashid ekkor felemelte a pisztolyt, és egykedvű arccal orrnyergen lőtte a katonát.
Sokkos voltam.
– Mosd le magadról a vért. Öltözz fel nyugati ruhába – adta ki Rashid a parancsot.
Amíg én öltöztem, összeszedte a motyónkat. Elővette az eldugott fegyvereket és a
pénzt. Amikor minden összeállt, hallgatódzni kezdett.
– Maradj itt, és meg ne pisszenj – mondta, és kiugrott az ablakon.
Pár perc múlva az ajtón jött vissza. A kezében tőr, ami tiszta vér volt. Gondosan
megtörölte, és csak annyit mondott:
– Omar. Eljött a részéért. Viszont nekünk adta a kocsiját – mutatta fel a Toyota
kulcsait.
Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam megköszönni sem. Tettem, amit Rashid
mond. Gépiesen cselekedtem. A katona fél feje rajtam kötött ki. Hánytam, miközben
mosakodtam. Felöltöztem, és bedobáltam a zsákjainkat a kocsiba.